Az állandó testellenőrzés az adott testrész érzékenységéhez vagy akár gyulladásához is vezethet. Ez pedig azért rossz, mert később így nem tudjuk pontosan behatárolni a tényleges fájdalom nagyságát. Az egészségszorongás csökkenti a tűrőképességet, bekapcsolja a harc vagy menekülés reakciót, ami tovább növeli a fájdalom szubjektív erősséget. Az csak olaj a tűzre, ha a testünk nyomkodásával tovább növeljük a fájdalmat.

Kapcsolódó

• A képességek lebecsülése az egészségszorongásban
• Az állandó testellenőrzés és a fájdalomérzet kapcsolata
• A szorongás hatása a dolgok végkimenetelére

Az elme és a test egy nagyon törékeny dolog, így amikor kutatjuk, nagyon finoman kell bánni vele. Soha nem szabad, hogy a testünkkel és az elménkkel negatívan és erőszakosan bánjunk. Az a legfontosabb, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ezzel megtalálhatjuk a belső békét, ami segíteni fog abban, hogy ne legyünk magunkkal örökösen kritikusak.

A meditációnak nincs eredménye vagy célja. Maga a meditáció folyamata a cél és az eredmény, amivel megtanuljuk a figyelmünket irányítani és fókuszálni. Ha a folyamatot vesszük célként, akkor nem fogjuk a meditációt eszközként kezelni valaminek az elérésére. A célorientált gondolkodás elégedetlenné tesz minket. Át kell lényegülnünk és el kell fogadnunk, hogy egy aszinkron univerzumban élünk, ahol megfigyelőként vagyunk jelen.

• David Allen szerint meditáció közben is kell folytatnunk a GTD capture folyamatát.

• Kutatások alapján a mindfulness gyakorlatokban is az egészséges aranyközéputat kell megtalálni, mert egyébként belefuthatunk abba a problémába, hogy a mindfullnes gyakorlatok negatív hatással lesznek ránk.
• A gyakorlatok negatív hatásai lehetnek például…
  • Ha túl sokat figyelünk magunkra, akkor csökkenhet a fájdalomküszöbünk.
    • Az állandó testellenőrzés és a fájdalomérzet kapcsolata
    • Az elme automatikusan sztorikat kreál a fájdalomról
    • A katasztrofizálás kontrollálható példakép vizualizációval
  • A meditáció növelése csökkenti az alvás mennyiségét. ^5D39DBAC-4DE5-4096-9425-FED5DD4E7985
    • Vajon van-e köze annak az alvás csökkenéséhez, hogy a mindfullnes használatával jobban észreveszünk dolgokat, de nem csinálunk velük semmit?
    • Lehet-e a GTD eszköz arra, hogy nyugodtabban aludjunk?
  • A hálát gyakorló gyakorlatok unalmas rutinná válnak.
    • A hetente háromszor gyakorolt hála gyakorlat rosszabb eredményt hoz, mint hetente egyszer.
    • Valószínűleg azért, mert az elme megunja azokat a dolgokat, ami iránt a hálánkat fejezzük ki és egy idő után ez is a rutin monoton részévé válik.
• A meditáció egészséges limitje napi 30 perc körül lehet.

• A meditáció szembesít minket dolgokkal, de nem ad eszközt arra, hogy kezdjük is velük valamit.
  • A mindfulness gyakorlatokra is igaz, hogy jóból is megárt a sok#^5D39DBAC-4DE5-4096-9425-FED5DD4E7985
  • Nem minden esetben van erre szükség, mivel A meditációnak nincs eredménye vagy célja.
• Lehet-e a GTD folyamat egy eszköz arra, hogy a figyelmünkbe került dolgok végére pontot tegyünk és nyugodtabban aludjunk?
• A meditáció hogyan kapcsolódik általánosan a GTD-hez?

• A meditáció gyakorlata olyan, mint amikor az elménk egy gyerek, aki menni akar játszani, de a Mindfulness visszatartja, mert még össze kell pakolnia a szobában.
• És ezt naponta többször is meg kell csinálnia.
• A témában többet kell olvasni
  • Britton 2019: Can mindfulness be too much of a good thing
• A mindfulness gyakorlatokra is igaz, hogy jóból is megárt a sok

• A folyamatos visszajelzés keresése sokkal jobb reakciót vált ki belőlünk, mint amikor valamit befejezve egyszerre kapunk visszajelzést egyben. Ha folyamatosan kitesszük magunkat a visszajelzéseknek, akkor nyitott elmével közelítjük meg a dolgokat és keressük a fejlődési lehetőségeket. Viszont ha a végén kapunk egyben visszajelzést valamiről, akkor reaktív módban visszatámadhatunk, mert az egónk sérülhet ilyenkor.
• Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a visszajelzéseket el kell fogadnunk, de a vita és nyílt beszélgetés hasznos irányba terelhet minket, amennyiben nyitottan állunk hozzá.
  • A szorongás hatása a dolgok végkimenetelére

Az egyedüllét során az elménkre nincs hatással mások elméje. Nincs se elvárás szintjén, se véleményt befolyásoló szinten jelent senki.

Ennek hatására lehetőségünk van arra, hogy olyan gondolatokat és ötleteket találjunk meg, amikben magunktól láttuk meg azokat a kapcsolatokat, amik a dolgok születését eredményezte. Ilyenkor van lehetőségünk tényleg megmozgatni a kreatív izmainkat.

Ugyanakkor arra is lehetőséget ad a befolyásoló tényezők hiánya, hogy az agyunk teret kapjon arra, hogy a folyamatos ingerekre reagáljon, azokat helyretegye, integrálja és következtetéseket vonjon le. Emiatt az egyedüllét egy olyan állapot, amire rendszeresen szükségünk van, hogy az elménket nyugodt állapotban tartsuk.

Forrás

• 20200627234957

Az elme automatikusan sztorikat kreál a fájdalomról. Ez nagyon jól megfigyelhető amikor meditálunk. Kinyúl a fájdalom irányába, majd sztorikat kezd el róla generálni, amiket az elme félelmei szülnek.

Az aggodalom, a stressz és a szorongás különböző jelenségek. ^3A541702-CD51-4C02-9326-6CE64A80347C

1. Az aggodalom a képzeletünk szüleménye (forrás: 20200903102123), ismétlődő gondolkodás és őrlődés a múlt vagy a jövő miatt.
2. A szorongás egy kellemetlen érzés, gyakran a hasban vagy a mellkasban. Olyan fizikai jelenségek társulnak hozzá, mint a szapora szívverés vagy az izzadás.
3. A stressz a testünk fizikai reakciója valamilyen veszélyre, legyen az igazi vagy elképzelt.

A katasztrofizálás egy olyan agyi folyamat, amiben a lehető legrosszabb végkimenetelre gondolunk és azt hisszük, hogy azzal nem fogunk tudni megbírkózni.

A katasztrofizálást úgy lehet legjobban kezelni, hogy externalizáljuk a félelmeinket.

• Segíthet a napló vezetése, amivel látjuk leírva a problémákat, ami segíthet kimászni a spirálból. Mivel a naplózás egy backward tickler file, ami a múltból hoz elő nekünk dolgokat, Napi naplót vezetve tisztábban láthatjuk a különbségeket a múlt és a jelen között. Ugyanakkor A fájdalom elfogadásához nem jó hogyha összehasonlítjuk a múltat a jelennel?
• reflektálni a korábbi problémáinkra és arra gondolni, hogy akkor is át tudtunk esni a nehéz időszakon, miért ne tudnánk megbírkózni ezzel most is?
• legyünk magunkkal kedvesek és türelmesek, el kell fogadnunk azt, hogy a katasztrofizálás is csak a gondolkodás egy természetes része.
• hagyjunk magunkat időt és teret arra, hogy gondolkodjunk a félelmeinkről.
• A jelen pillanat mindig tartogat kihasználható lehetőségeket, így foglaljuk le magunkat valami produktív alkotással
• A katasztrofizálás kontrollálható példakép vizualizációval
• Mindful módon elmerülni a fájdalomban, megtörni az ellenállásunkat vele szemben, mivel A fájdalommal szembeni ellenállás csak több feszültséget szül.

Kapcsolódó

• A túltervezés hatása a változás elfogadására
• Az állandó testellenőrzés és a fájdalomérzet kapcsolata
• A képességek lebecsülése az egészségszorongásban
• Az elme és a test védelme
• A katasztrofizálás és a hirtelen vásárlások kapcsolata
• A szorongás hatása a dolgok végkimenetelére

A katasztrofizálás felesleges kiadásokat szülhet azzal, hogy félelemtől vezérelve vásárolunk meg valamit. A problémákat túlértékeljük és azok megoldására felesleges eszközöket vásárolhatunk, vagy egészségünkkel kapcsolatban indokalatlan vizsgálatokra költhetünk, (Különbség van az egészséggel és orvosokkal kapcsolatos pénzköltés között). Ezeket a felesleges kiadásokat elkerülhetjük azzal hogyha hagyunk magunkat teret a gondolataink rendezésére és eltoljuk a vásárlást például 2 héttel. Így lesz elég időnk arra, hogy alaposabban átgondoljuk a vásárlás célját, ne pedig hirtelen félelemtől vezérelve döntsünk. Egy vásárolt dolog árát meg kell vizsgálni a rááldozott idő alapján is.

• A szorongás hatása a dolgok végkimenetelére
• Az érzelmek vezérelte rossz döntések elkerülése
• A véleményformáló blogok hatása a vásárlásainkra

A katasztrofizálás kontrollálásában segíthet az, hogyha egy példaképünktől tanácsot kérünk. Ez egy olyan vizualizációs technika, amiben elképzeljük azt, hogy egy olyan embertől kérünk tanácsot, akire felnézünk vagy példaképként tekintünk rá. Megkérdezzük magunktól, hogy ő mit tenne és megpróbáljunk az ő fejével gondolkodva kívülről szemlélni a szorongásunk tárgyát.

Mások kapkodása és stresszelése amiatt, hogy nem tudják irányítani a saját feladataikat, nem kell hogy minket is befolyásoljon. Ha valaki azzal stresszeli magát, hogy mennyi dolga van, az nem mindful. Ez a stressz könnyen átragadhat a környezetben lévő emberekre is, de ha odafigyelünk rá, akkor kimaradhatunk ebből a negatív energiából.

Beszélgetések során mindkét beszélgetőpartnernek az a feladata, hogy elmondja a véleményét a beszédtémával kapcsolatban, viszont utána semmi közünk ahhoz, hogy a másik oldal hogyan érez ezzel kapcsolatban.

Ha szeretné, akkor majd beépíti-e az ötleteinket az életébe valahogy.

Ha elengedjük a meggyőzés akaratát, akkor az aszinkron világképet fogunk használni a beszélgetéseink során is. Elfogadjuk hogy a beszélgetések csupán információ átadására szolgáló kommunikációs formák, nem tudunk kényszerítve megváltoztatni másokat.

• Nem létezik szabad akarat, így bármire is döntünk, az az agyunk adott pillanatban lévő kémiai állapotának szüleménye, nem szabad döntés.
  • Az agyunk egy kémiai alapon futó szoftver, ami optimalizálni próbálja a saját kényelmét.
• Egy döntés sokszor már akkor megszületik, mielőtt arról tudomást vennénk. Emiatt felesleges aggódni bármilyen döntés miatt is, mert tudni fogjuk, hogy az a kijelölt út, amin mennünk kell.
  • Az életünk egy történet, amit még nem mesélt el az Univerzum.

A hirtelen felindulást eredményező érzelmek, mint a düh, a félelem, a vágy és az élvezet elnyomják az agy azon részét, amivel józanon mérlegelni tudjuk a helyezetet. Ez olyan döntésekre ösztönözhet, amiket később megbánhatunk. Ilyen lehet például az impluzusvásárlás, szex közben a hevesen felhúzott gumi vagy vita közben mások szidalmazása. Ezeket úgy tudjuk elkerülni, hogyha megpróbálunk figyelni az adott érzelem kialakulására, vágyak esetében buffert hagyni magunknak a döntésekre vagy büdzsé tervet készítünk.

• A véleményformáló blogok hatása a vásárlásainkra
• A tanulás nehezebb, mint a tagadás

• Vannak olyan esetek, amikor az emberek a tagadást választják a megismerés helyett.
  • A tagadás kényelmesebb, mert a tanulásba munkát kell fektetni ahhoz, hogy megváltozzanak dolgok.
• A tanulással könnyen előfordulhat, hogy végül rájövünk arra, hogy nem volt igazunk. Ez lyukat üt az egónkban, így érett személyiség kell ahhoz, hogy bevállaljuk ezt és elismerjük a hibáinkat.
  • A tagadással ezt el tudjuk kerülni, viszont így könnyen lehet, hogy csak hazudni fogunk magunknak.
  • A tudás az elme és az azt támogató külső eszközök eredménye

A hirtelen felindulásból történő vásárlások elkerülésére a büdzsé egy jó eszköz lehet. A büdzsé egy terv arra, hogy egy véges készlet felhasználása hogyan történjen. Amennyiben igazodunk ehhez a tervhez, elkerülhetjük, hogy a hirtelen felindulásból vásároljunk valamit. Opcióként a tervbe foglalhatunk egy megadott összeget magunknak ilyen vásárlásokra.

A véleményformáló termékblogok képesek olyan vásárlási döntésekbe vinni az embereket, amiket csupán a közösséghez tartozás és a FOMO miatt tesznek meg. Ezek a blogok (például az olyan márkák köré tematizálva, mint az Apple) kisebb közösségeket formálnak ki maguk körül. Ezek az emberek diktált termékpreferenciákat követnek, amiket a blogger vezérel. Ezek a termékpreferenciák többször is kommunikálva vannak és mint egy reklám bújik bele az agyunkba, ösztönözve minket a vásárlásra. Sokszor mondvacsinált problémákra próbálunk megoldást keresni ezekkel az eszközökkel, mindössze amiatt, mert a FOMO érzése arra ösztönöz minek, hogy kövessük a tömeget.

Az állandó aggodalom kitalált veszélyeket hordoz magában, ami miatt jelentkezhet a testünk védelmi mechanizmusa stressz formájában. Ennek káros hatásait elkerülve nem stressz menedzsmenttel kell foglalkoznunk – mivel a stressz automatikus reakció – hanem aggodalom menedzsmenttel.

• A GTD segít irányítás alá vonni a zavar utáni zajt

A szorongás típusa befolyásolhatja a szorongásunk tárgyának bekövetkeztét aszerint, hogy félünk attól, vagy nagyon vágyunk rá.

Anticipatorikus szorongásnak hívjuk azt, amikor annyira félünk valamitől, hogy az erre adott reakciónk valószínűbbé teszi a félelmünk bekövetkeztét. Ilyen lehet például az egészségszorongás során a testpásztázás és nyomkodás reakciója, ami csak rosszabbá teheti a vélt tüneteinket, vagy az eleme fájdalommal szembeni ellenállása.

Ezzel ellentétben hipertenciós szorongásnak nevezik azt, amikor túlságosan vágyunk valamire és az emiatt nem következik be. Erre példa lehet a szexualitásban túlságosan vágyott orgazmus. Ilyenkor figyelmünk annyira erre összpontosul, hogy reakcióként a testünk nem tudja magát elengedni, így végül az orgazmus emiatt nem következik be.

• Az agyunk jelzései a tisztázatlan dolgokkal kapcsolatban

Follow-up on 2023-10-23_22-27:

• By appending information, we don’t delete existing information, we just add new information at the end of the stack.
• Having all changes visible in the chain (even the bad ones), makes harder to erase mistakes.
• Analog systems like Antinet #Zettelkasten or #Journaling are forcing us to organize information by appending it at the end of the stack.
• Digital systems can be used like this, but they need the right mindset from us, so we don’t remove mistakes.
  • Keeping mistakes can be beneficial 2023-11-18_21-47
• Appending information gives us a way to see the development of an idea.
  • Keeping a history of changes called versioning in computer software.
  • A Zettelkasten és a GTD hagyja természetesen kialakulni a dolgokat 2.6.5.4
  • Zettelkasten jegyzetsorozatok 2.6.9
    • A Zettelkasten outline megmutatja egy ötlet kialakulásának történetét 2.6.9.6.1
  • A tweetstorm alkalmas egy ötlet publikus tesztelésére 2.6.12.1
  • We can email ourselves in a thread to capture an idea 2.14.10
  • The capture log is an automatic journal 2.14.12

• I like how Aaron Draplin duplicates layers in Illustrator to keep a history of changes and branch out new ideas.
• In the same way I can duplicate groups in Ulysses for writing projects, so I can have a trackable / branchable writing workflow.
  • Ulysses also keeps versions of projects, but the manual version can be tied to milestones in the writing workflow.
• The version workflow can be this.
  • Keep a group where all sections are sheets.
  • Duplicate groups before big edits and assign version numbers for each group.
    • XYZ v1
    • XYZ v2
  • Triggers for duplicating groups can be the following:
    • First draft is ready.
    • Starring a new editing session.
      • Before each session, create a new group.
      • This removes the fears of loosing ideas. I can just go back and copy a previous idea.
    • Checking grammar with Grammarly.
      • Grammar checking is just another form of editing.
    • Before publishing the first version.
      • I can keep a version which was the initial finalized idea. The published version can change, so this group will allow me to compare what type of changes I usually do.