Közreműködés tudatában elengedjük a teljes rendszer ismeretével járó stresszt

  • Hozzájáruló munka esetén (contribution) nem kötődünk annyira a teljes rendszerhez, mint amikor azt mi építjük fel az alapoktól.
    • Egy nulláról felépített rendszerhez érzelmileg kötődünk, úgy kezeljük mintha az a saját gyerekünk lenne. Sokkal jobban odafigyelünk arra, hogy hogyan állnak össze a részek egy egésszé.
      • A rendszerek kidolgozása megnöveli a produktivitásunkat
  • A hozzájárulás szó jelentésében benne van, hogy az egyén figyelmének scope-ja kisebb; mindössze a teljes kép egy kisebb részét látja át, érti meg. Az elvégzett feladata is egy kisebb darab hozzáadása vagy általakítása. Az egyén képes arra, hogy időközönként megjelenjen, hozzáadjon valamit a közöshöz, majd eltűnjön.
    • A közreműködő munka tudata egyfajta elengedéssel, megnyugvással jár. Kisebb darabokban ismerjük meg a rendszert, ami egy természetesen kialakuló folyamat. A munkánk alrendszereket érint, így nincs akkora felelősségünk a teljes rendszert felett.
    • Csak akkor tudjuk a teljes rendszer ismeretével járó stresszt elengedi, ha tudjuk hogy van valaki, aki ismeri helyettünk azt és kritikus szemmel tudja átnézni a hozzáadott munkánkat. Lehetőséget kapunk arra, hogy úgy alakítsunk át vagy rontsunk el egy kisebb részt, hogy az nem biztos, hogy bekerül a közösbe.
  • Minél többet adunk hozzá egy közöshöz, annál teljesebb képünk lesz róla, amennyiben a munkánk minél több alrendszert érint. Ehhez viszont időre van szükség.