A külső eszközök felszabadítják az agyunk gondolkozási képességét

  • Agyunk nagyon rossz az emlékezésben, de abban jó, hogy külső eszközökre támaszkodva megtalálja az összefüggéseket a dolgok között.
  • A Zettelkasten és a GTD módszertanokban az a közös, hogy felismerték, hogy az agyunk nagyon rossz az emlékezésben, de nagyon jó abban, hogy meglássa a dolgok közötti kapcsolatokat és két dolog között észrevegye akár a legkisebb különbségeket is. A módszertanok arra vannak kihegyezve, hogy ne emlékezésre használjuk az agyunkat, hanem intuitív döntésekre, problémamegoldásra, ötletek kialakulásának természetes elősegítésére azzal, hogy a folyamatokat külsőleg végezzük el, nem pedig fejben. A GTD-ben ezt a Natural Planning Model valósítja meg (az ezekre használt eszközöket decision supportnak nevezzük), míg a Zettelkastben a gondolkodás folyamatának externalizálása, majd a régi jegyzetek átnézése és összekötése a frissen bekerülő jegyzetekkel.
  • A GTD és a Zettelkasten módszertan alulról felfelé közelítik meg a dolgokat, az az nem azzal kezdenek, hogy mit akarunk elérni, hanem hogy mivel rendelkezünk az adott pillanatban. A Zettelkasten is – a GTD Natural Planning Modelhez hasonlóan – természetes módszerrel hagyja, hogy kialakuljon valami kézzelfogható dolog a jegyzeteinkből.
  • Egy eszköz csak akkor működik jól, hogyha van mögötte egy jól definiált munkafolyamat vagy rendszer, ami irányt ad abban, hogy hogyan kell használni az adott eszközt. A külső eszközök felszabadítják az agyunk gondolkozási képességét.

  • Zettelkasten

    • A dolgok felfedezésében a tervezés akadályt jelent az új ötletek természetes kialakulásához. A félreértés abból ered, hogy sokan úgy gondolják, hogy a tervezés ellentétje az ész nélküli cselekvés, pedig a probléma megoldása az, hogy olyan munkamenetet alakítsunk ki, amit az új ötletek és meglátások visznek előre. Teljesen kontraproduktív, ha egy olyan tervre hagyatkozunk, amivel kapcsolatban azt érezzük, hogy fenyegetik az új ötletek és felismerések. A Zettelkasten egy olyan munkamenet, amiben teljesül az, hogy az új ötletek viszik előre a dolgokat.
    • Az olvasott információ leírása saját szavunkkal, majd annak összehasonlítása a meglévő jegyzeteikkel, adja a Zettelkasten rendszerrel történő tanulás lényegét, mivel az információ önmagában használhatatlan. Ez a két lépés rákényszerít arra, hogy megértsük azt amit olvasunk, kifejtsünk azt saját szavainkkal. A második lépésben ezt az információt más kontextusban is megvizsgáljuk, összekapcsoljuk a meglévő ismereteinkkel, abból új ötleteket generálva. Mindezt megelőzi az analitikus és összehasonlító olvasás, mert a Zettelkasten kielégíti az analitikus és összehasonlító olvasás követelményeit.
      • A Zettelkasten jegyzetek linkelésének folyamata azok sorba rendezése, mert a Zettelkastenben ezek minden irányból kapcsolódhatnak egymáshoz. Sokkal könnyebb egy leírt anyagot átvinni egy másik formátumba, mint nulláról összeírni a fejünkben lévő információkat.
      • A Zettelkastenben lévő jegyzetsorozatok felfoghatók egy még meg nem született iromány vázlataként is, mivel a Zettelkasten lebontja az írást fizikai lépésekre.
  • A Zettelkasten munkafolyamat elsődleges célja az, hogy a kutatást, a tanulást, az abból keletkező ötletek kidolgozását, majd a végeredmény megosztását, jól elszeparált lépésekre és rutinra bontsa le, mivel a Zettelkasten kielégíti az analitikus és összehasonlító olvasás követelményeit. Ezzel abban segít, hogy az írás folyamatának különböző lépései meg vannak nevezve, és az azokhoz tartozó rutinok/fizikai lépések ki van dolgozva, lényegében a Zettelkasten lebontja az írást fizikai lépésekre. Ezzel elérhetjük azt, hogy a rendszert alkalmazva beépítsük a mindennapjainkba ezt a máskülönben nehéznek mondott folyamatot és azt könnyedén, különösebb akaraterő befektetése nélkül, rutinszerűen csináljuk.
    • A Zettelkasten kiteríti elénk a meglévő gondolatainkat, így azokat könnyen össze tudjuk hasonlítani egy új ötlettel. Ezzel sokkal racionálisabb döntést tudunk hozni arról, hogy az új jegyzet hova illik és mivel van kapcsolatban. Ha ezt fejben próbálnánk meg megcsinálni, akkor nem biztos, hogy észrevennék olyan összefüggéseket, amiket az elénk tett, külső rendszerben tárolt gondolatsorok megengednek.
    • Amikor az írást azzal kezdjük, hogy ki kell találnunk miről írjunk, akkor mesterségesen közelítjük meg a dolgot. A Zettelkasten aszerint a logika szerint működik, mint a GTD Natural Planning Model: természetes módon hagyjuk kialakulni a dolgokat, amire az agyunk automatikusan ötletekkel fog felelni. Intuitívan tudjuk a dolgok miértjét, nem kényszerítjük magunkat a “van-e valakinek valami jó ötlete” helyzetbe.
  • Az írás folyamata már akkor elkezdődik, amikor a Zettelkastenbe beletesszük a jegyzeteket. Így lényegében passzív vázlatokat készítünk a jegyzetsorozatokkal, azaz a tényleges írás helyett már a szerkesztés folyamatát kell elvégeznünk, amikor össze akarunk szerkeszteni egy Zettelkasten jegyzetsorozatot valamilyen publikus irományba. ^82FF4EF6-F476-417B-8BFD-FF927FADBDA6
  • A jegyzeteink magukban olyan forrást adnak az íráshoz, amit kihasználva több szöveget is tudunk egyszerre formálni. Ami az egyik szöveg mellékterméke, az a másik szöveg alapanyaga lehet. Mivel ötleteket illesztünk össze és keressük a kapcsolatot a meglévő jegyzeteinkkel, így az írás egy állandó folyamattá válik. Ezt a Zettelkasten táplálja, amiből egy komplett szöveg tud kialakulni a szerkesztés folyamatával.

  • GTD

    • A GTD lényege az, hogy minden pillanatban jól tudjuk hogy amit csinálunk az adott pillanatban az a lehető legjobb választás a lehetőségeink közül. Az agyunk a lehető legjobban fókuszáljon a jelen pillanatra, ne pedig azzal foglalkozzon, hogy mi lesz majd a jövőben vagy mi volt a múltban.
    • Ha a rendszerünk jól működik, akkor elég, ha csak azzal foglalkozunk, hogy azt karbantartsuk, ha pedig hibák vannak benne, akkor javítsuk. Fontos, hogy egyszerű eszközöket használjunk, mert A listamenedzser alkalmazások túlbonyolítják a GTD rendszert.
  • Bármilyen munkafolyamat akkor kezelhető legjobban rendszerben, amikor definiáljuk annak konkrét lépéseit és azokat egyenként egy adagban végezzük el (batching). Ezzel elkerüljük azt, hogy egy folyamatban a különböző lépésekhez szükséges különböző figyelmi igények és kognitív funkciók összekeveredjenek. Komolyabb gondolkodás nélkül végezzük a feladatainkat.
  • Az a legjobb, ha átgondoljuk a folyamatot, megkeressük benne a hasonló figyelmet igénylő lépéseket, majd azokat egyben végezzük el, lehetőleg elkerülve azt, hogy a különböző lépések egyszerre elvégezve multitaszkoljunk.